Kategóriák
- Újdonságok
- Akciók
- Magyaros ajándékötletek, csomagok
- Akciós termékek
- Díszdoboz, dísztasak (kalocsai, matyó, címeres, egyéb)
- Egyéb-címeres, nemzeti színű, árpádsávos piactér
- Hűtőmágnes
- Jelvények, kokárdák (Március 15.)
- Kalocsai, matyó ajándékok
- Karkötők (bőr, gyöngy és szilikonkarkötő))
- Kézműves termékek
- Képeslap
- Kulcstartók
- Matricák, felvarrók
- Nyaklánc
- Otthon, lakberendezés
- Ruházat, kiegészítők
- Szurkolói kiegészítők
- Társasjáték, kártya, játék, puzzle
- Térképek, atlaszok
- Zászlók
- Vadászoknak, lovasoknak
- Hajósoknak
Termékajánló
Összehasonlítás
Partnereink
Fórum
Szűrés
Termék részletek
Üveglapos falikép, Nemzeti dal 21X30 cm
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Pest, 1848. március 13.
A magyar hazafias költészet legemlékezetesebb darabja Petőfi Nemzeti dala: az 1848. március 15-i forradalom egyik közvetlen kiváltó oka és jelszava lett. Ezt szavalta el a költő reggel a Pilvax kávéházban, majd az orvosi egyetem udvarán, később a jogászok kívánságára a szeminárium (papnevelde) terén, végül Landerer nyomdája előtt. A kivívott sajtószabadság első terméke volt, s ezrével osztották szét a nép között.
Petőfi "dal"-nak nevezte költeményét, de valójában kiáltvány, felhívás a nemzethez: agitál, lelkesít, haladéktalan állásfoglalásra késztet. A legfontosabb mondanivaló, a legfőbb gondolat mindjárt a vers elejére kerül, ugyanúgy, mint Vörösmarty Szózatában. A lényegre lerövidített kurta mondatok parancsa (az első, négy sorban nyolc mondat található) válaszút elé állítja a hallgatókat, és azonnali elhatározásra ingerel: választani kell a rabság és a szabadság között. A refrénmár magában foglalja a nép válaszát is: a többes szám első személyű, esküvel nyomatékosított döntés a hallgatóság megváltoztathatatlan akaratát fejezi ki.
Nem csak a versből olvasható ki ez, a valóságban is így történt már a költemény első elhangzásakor is.
A Nemzeti dal voltaképpen első strófájával már elérte célját, a további versszakok ennek az egyetlen ésszerű döntésnek a helyességét igazolják. A költő a múlt, a jelen és a jövő érveivel a hallgatóság érzelmeire kíván hatni. Hivatkozik a hajdan szabadon élő "ősapákra", akik most kárhozottak, mert szolgaföldben nem nyughatnak (2. versszak). A szónok ingerült keménységgel kel ki a "sehonnai bitangok" ellen, akikben nem él az az önbecsülés, az a "szép tisztesség", melyről Balassi is írt az Egykatonaénekben. A becsület parancsa most a hazáért való önzetlen harcot, önfeláldozást követeli (3. versszak). A lánc és a kard ősi metaforáinak szembeállítása is a hazafiúi önérzetet ébreszti fel (4.).
A refrénben újra meg újra megerősített helyes választás a távoli jövő dicsőségét sejteti, hiszen a jelen történetformáló tette visszahozza a magyar név régi nagy hírét (5.). Az érvsorozat eddigi határozottságát az utolsó versszakban (6.) érzelmesebb hang váltja fel, s a költői képek a vallás fogalmaihoz kapcsolódnak. A késő unokák "áldó imádsága" a szentté lett hősök nevét idézi fel, mikor leborulnak majd domborodó sírjaikra.
A költemény "dal" jellegét támasztja alá a versforma: a kétütemű, a sormetszeteket pontosan betartó felező nyolcasok alkalmazása. A refrén döntő elhatározottságát emeli ki, hogy a hatodik és a nyolcadik sor egyetlen – a korábbiaktól eltérő – három szótagos ütem.
refrén: az ismétlés egyik fajtája; rendszerint a költemények versszakainak végén – ritkábban más helyen – ritmikusan visszatérő verssor(ok). Tartalmi szerepe igen sokrétű: leggyakrabban a refrénben szólal meg legnyomatékosabban a költemény alaphangja, legfőbb mondanivalója.